A festői szépségű Bán-patak völgyének központja Bánhorváti. A Bükk hegységből lefutó Bán-patak két oldalán fekszik. A HORVÁT szó az egykori horvát telepesekre, a BÁN szó pedig a községet kettészelő patakra utal. Bánhorváti és Bánfalva összevonásával jött létre. A helység keletkezését a korai Árpád-korra lehet visszavezetni, bár régészeti leletek azt bizonyítják, hogy rézkori népek is éltek e tájon. 1120-ban említik először a Váradi Regestrumban villa Horuat néven. A bélháromkúti apátság birtoka a XIII. században, majd Szarvaskő várának tartozéka a XIV. században, mely birtokosa Balassa Zsigmond és Horváth Ferenc. Ekkor birtokjogilag megosztott volt az apátság (később egri püspökség) és Szarvaskő birtokosai között. A XVI. században török hódoltság alá került. A korábban Szarvaskőhöz tartozott birtokrész a XVII. században már a szendrői váré, melynek főkapitánya Móré István volt, s így ő lett a birtokosa. Az egyházi tulajdonban lévő résznek az egri papnevelde lett a tulajdonosa. A katolikus egyházi tulajdon ellenére a reformáció hatása nagy volt. 1528-ban már önálló egyháza volt, amelyhez hozzátartozott Nagybarca és Bánfalva, és a lakosság nagyobb hányada református lett. A reformátusság mind a mai napig megmaradt. A községnek nevezetes műemlékei vannak. A bánhorváti fagalériás tornyú, kis református templom Árpád-kori emlék. Eredetileg őrtornyos volt, amely már 1293-ban állt. Hozzá a XIV. században gótikus templomot építettek, melyet 1789-ben megnagyobbítottak. Különös értéke a festett deszkamennyezet, a festett padok és a karzat, amely ornamentikus és alakos díszítésű. Műemlék jellegű a mellette álló, 1769-ben épült barokk katolikus templom, de érdemes megnézni az 1805-ben épült, copf stílusú római katolikus plébániaházat is. A bánfalvai református templom 1758 táján épült. Ma is épségben maradt műemléke a községnek a 12 holdnyi angolparkban álló Platthy-kastély, amely 1752-ben épült egy középkori kúria helyén, a barokk stílus jegyében. Történelmi nevezetességű személyiségek találkozóhelye volt a kastély, hiszen itt élt Kazinczy Gábor író és politikus. Gyakran megfordult itt a tardonai remete, Jókai Mór, s Tompa Mihály is sokszor átrándult ide a közeli Hanváról.

A község címere álló, csücskös talpú, katonai aranypajzs, amelyet vékony kék hullámpólya oszt két részre, s amelynek mezejében felül zöld szőlőfürt és kék szőlőmetsző kés lebeg, alul pedig kék színű ék és kalapács. A pajzson kék és aranyszínű tekercs, amelyen jobbra forduló aranycsőrű és lábú, fekete holló áll. A pajzstartó mindkét oldalon zöld bükkfaág. A pajzs alatt egy szalag lebeg BÁNHORVÁTI felirattal. A pajzs két részre osztása a két eredeti településre: Bánhorvátra és Bánfalvára utal, amint a szőlőfürt és a szőlőmetsző kés is. A pólya a Bán-patakot jelképezi, az ék és kalapács pedig az itt folyt bányászatot. A holló a Bárius családra utal, de a természeti környezet értékeire is. Ezt az utóbbit erősítik a címertartó bükkfaágak.