Az Uppony szoros a Lázbérci Tájvédelmi körzet északi kapuja.
A Bán patak völgyében található Upponyi-szoros szurdoka a tájvédelmi körzet egyik legjelentősebb értéke. Legmagasabb pontja 454m. A meredek sziklafalak, kőfülkék, törmeléklejtők és jellegzetes "kőgomba" képződmények különleges látványt biztosítanak. A terület számos védett növény és állatfaj élőhelye, fokozottan védett terület.
Az Uppony község szélétől induló, Vízköznek is nevezett szűk szurdokvölgy rendkívül gazdag növényritkaságokban, melyeknek a szurdok nyúlfarkfüves mészkősziklagyepjei, bokorerdői adnak otthont. A növények mellett nagy értéket képviselnek azok a geológiai feltárások, amelyek az egykori szarmata flóra megkövült maradványait őrzik.
Déli fala több száz méter magas és mintegy 250 millió éves. Üregeiben ősember és barlangi medve nyomaira bukkantak. A szikla tetején 6 méter magas kereszt jelzi a reformáció terjedésének határát.
Ide a Lázbérci Tájvédelmi Körzet területén lévő Szalamandra tanösvényen is el lehet jutni.
Az Upponyi szoros vendégházunktól a Lázbérci tó mellett lévő műúton közelíthető meg gyalogosan vagy kerékpárral.

Az upponyi kereszt és a sziklaszoros igaz története:
Az upponyi sziklaszoros legtetején álló kereszthez több történet kapcsolódik. Egyik szerint innen vetette le magát egy szép, szerelmes lány, mert nem lehetett a fiúé, akit szeretett (talán éppen Dezső vitézé), és az ő emlékére állították. Egy másik változat szerint ez a kereszt mentette meg a sziklákon szamócát gyűjtögető leányt az egyik barlangból kibúvó és őt üldöző sárkánytól. A keresztről mondják még azt is, hogy a barkóság és a protestáns vidék határát jelölte. 1802-ben állították. A Bán-völgyi, Sajó-völgyi reformátusok és a szomszédos Barkóság római katolikus falvai között, a 18. században az ellenreformáció élharcosai szítottak ellentéteket. A barkó hagyomány szerint az upponyi és a sajónémeti hegyen azért állítottak keresztet, mert „Herkó páter” ezeknél a községeknél állította meg a kálvinistákat.
Magához a sziklaszoroshoz egyébként sok hagyomány és hiedelem fűződik. A barkó-úz vidéken önmagukban is ördöngősnek tartott molnárok között volt például egy patkányűző molnár, az egykori upponyi malomban lévő Adorján István. A szájhagyomány szerint ez a molnár megbűvölte úgy a vízipatkányokat, hogy a bánhorváti nagy malomig meg se álltak, és onnan vissza se jöttek az upponyi malomba. Ez a molnár éjjelente az Upponyi-hegység egyik barlangjában kártyázgatott, tanácskozott az ördöggel, közben a fejük felett egy szál lószőrön nagy malomkő forgott. Ez az Ördögfészke nevű barlang. Ettől a mendemondától aztán annyira tartottak az emberek, hogy éjszakánként el is kerülték a környéket, a szoroson mindenki igyekezett nappal átjutni.